Lovagolj a lelkeddel, ne csak a testeddel

Ha ezt olvasod, nagy eséllyel te is érezted már azt a kis görcsöt a gyomrodban, mielőtt nyeregbe ültél. Azt a halk kis kérdést: „Vajon menni fog? Engedelmes lesz a ló? Mi van, ha valami nem úgy sikerül?”

Először is, nem vagy egyedül. És ami még fontosabb: nincs semmi baj veled. Egyszerűen csak ember vagy. És az emberi jelenlét a lovak környezetében egyszerre áldás és kihívás. Mert van egy titok, amit kevesen mondanak el: a lovakat nem a tökéletes kéz vagy az iskolás technika érdekli. Ők az energiára, a szándékra és az érzelmi állapotra reagálnak.

Képzeld el egy pillanatra, hogy egy csendes ösvényen lovagolsz. Nincs karám, nincs oktató, nincsenek tükrök. Csak te, a lovad és a paták halk becsapódása a talajba. A szél gyengéden fúj, a levegő fenyőillatú, és minden lassabbnak tűnik. Itt kezdődik az igazi lovaglás.

És most beszéljünk arról, mi történik a fejedben. Mert miközben a tested már tudja az alapokat – sarok alább mint lábújj, hát magas, kéz puha –, az elméd tele lehet zajjal. „Jó lábon vágtázik? Túl feszes a szár? Elég magasra ülök ki?” Ismerős?

A lovakat viszont nem ez érdekli. Ők a jelenlétedre kíváncsiak.

A lovak jobban olvasnak minket, mint mi saját magunkat

Egy 2017-es Sussex-i kutatás kimutatta, hogy a lovak képesek felismerni az emberi arckifejezéseket – már messziről is. Megérzik a haragot, a nyugalmat, az örömöt és a szorongást. Nem csak néznek minket – éreznek. A lovad pontosan tudja, amikor csak megjátszod a magabiztosságot. Érzi, ha bent tartod a levegőt, instabil a kezed vagy tétován gondolkodsz. És ez mélyen hat rá.

A ló nem azért követ téged, mert erősebb vagy, vagy mert tökéletesen lovagolsz. Azért követ, mert megbízik benned. És a bizalom nem a hibátlan technikából fakad, hanem a tiszta szándékból és az őszinte jelenlétből.

Engedd, hogy a tested együtt mozduljon a lóval

Amikor a természetben lovagolsz, próbáld meg nem elemezni minden egyes mozdulatodat. Hagyd, hogy a tested kövesse a ló ritmusát. Ne ellenkezz – olvadj bele az ütembe. Ez nem azt jelenti, hogy „puhán” kell ülni, hanem hogy „flow”-ban.

Ne az irányításra törekedj, hanem a kapcsolódásra. Lélegezz a lóval együtt. Fújd ki a levegőt, amikor ő is kifújja. Mosolyogj – még ha senki sem látja. Főleg akkor.

A ló ezt érzi.

A magabiztosság nem hangos

A nyeregben való magabiztosság nem azt jelenti, hogy parancsoló vagy erőszakos vagy. Azt jelenti, hogy van egy terved. A ló akkor érzi magát biztonságban, ha a lovas „tudja, merre tart”. Akkor is, ha ez a terv csupán annyi, hogy elmegyünk a következő fáig. Megállunk. Lélegzünk. Továbbmegyünk.

Ha folyton kételkedsz magadban, a lovad ezt megérzi, és ő is elbizonytalanodik. Nem azért, mert „csúfolódik”, hanem mert a természetes ösztöne azt súgja: „ha a vezető nem biztos, én sem vagyok biztonságban.” Te vagy a vezető abban a pillanatban?

Egy jó tanács: mielőtt nyeregbe szállsz, állj meg egy pillanatra. Képzeld el a lovaglást. Nem a tökéleteset, hanem a nyugodt, tiszta szándékút. Mondj magadnak valamit egyszerűen: „Laza de határozott leszek.” Ez legyen az alapod.

Az energiád a kommunikációd

Mielőtt még megszólalnánk, mielőtt megadnánk a jeleket, már kommunikálunk. A testünkkel. A tartásunkkal. Még a légzésünkkel is. A lovak túlélésük érdekében minden apró rezdülést elemeznek. Ha idegesen mozdulsz – észreveszik. Ha visszatartod a lélegzeted – észreveszik. Ha kételkedsz – nemcsak hogy észreveszik, hanem reagálnak is.

Ezért van az, hogy ugyanaz a ló máshogy viselkedik különböző emberekkel. Nem „szemtelen”. Egyszerűen csak más energiát érez.

Kapcsolódj előbb, korrigálj utólag

Mielőtt kijavítanád a lovad bármelyik hibáját, előbb kapcsolódj hozzá. Beszélj hozzá a kezeiddel, a leheleteddel, a jelenléteddel. Tudasd vele, hogy látod őt. Hogy nem uralni akarod, hanem társak vagytok.

A legszebb lovaglásokat nem az iskolázott feladatok, hanem a nyitott mezők hozták – amikor a lovas elengedte a tökéletesség vágyát, és egyszerűen csak együtt volt a lóval.

Ősi bölcsesség – Hunok

Túravezetőként és a lovas történelem szerelmeseként sokszor gondolok a hunokra – olyan harcosokra, akik nem csupán  erővel, hanem elképesztő bizalommal és öszpontosítással nyertek csatákat.

Ők nem kütyükkel lovagoltak. Nem aggódtak a lábváltásokon. A célra néztek – és a lovuk követte őket. A ló tükrözte a belső irányt. Ez nem mese – ez fókusz.

Ma is tanulhatunk ebből. Ha egy akadályhoz közeledsz, amin a lovad mindig megtorpan, figyeld meg, hová nézel. A ló füleit bámulod? Vagy már a túloldalon vagy gondolatban?

Nem egyszer láttam már, hogy Lovas A megáll a kerítésnél – a ló megtorpan. Lovas B laza szárral, nyugodtan átsétál – semmi gond. A különbség? Nem az erő, hanem a  tisztaság. Lovas B nem kérdez: „Meg tudjuk csinálni?” Egyszerűen csak közli: „Ezt most együtt megtesszük.”

Tisztán tervezni, lágyan végrehajtani

Mielőtt bármit kérsz a lovadtól – legyen az egy kör, megállás vagy oldalazás – képzeld el. Lásd magad előtt az útvonalat. Tudd, hol kezdődik és hol végződik. Aztán lovagold meg – lélegzettel, érzéssel, nem erőből.

A ló nem hangos jeleket kér. Egy olyan vezetőt keres, aki „látja az utat”.

Bármilyen gyakorlatról van szó – egy egyszerű megállástól egy piruettig – kérdezd meg magadtól: „Tisztán látom ezt az utat a fejemben? Tudom, mit kérek, mielőtt kérem?”

Mert ha a ló érzi, hogy te már a pillanat előtt vagy – követni fog.

Záró gondolat

Nem kell félelem nélkül lovagolnod. Csak őszintének kell lenned. Hozd magaddal a szíved. Ne a szád beszéljen – hanem a tested. Légy lágy, légy tiszta, légy kedves.

Lovagolj úgy, ahogy az őseink is tettek: méltósággal, tisztán, belső irányítással.

Mert a ló nem azt várja, hogy tökéletesen lovagolj. Csak azt, hogy végre tényleg ott legyél számára.

Szeretettel:Lovastúrák Erdélyben