Lovas Kalandok: Az Erdélyi Ösvények Története

Nálunk, a Lovastúrák Erdélyben csapatánál, a lovaglás nem csupán szenvedély, hanem életforma. Erdély vadregényes tájain, a fenyvesek ölelésében és a völgyek csendjében nemcsak ló és lovas talál egymásra, hanem ember és természet olvad össze egy közös ritmusba.

Nálunk a lovak nem csupán munkaeszközök – ők családtagok. Akkor is itt lennének, ha egyetlen túrázó sem érkezne, mert nem a profit tartja őket az istállóban, hanem a szeretet. Ezek a lovak nem sovány, megfáradt árnyékai önmaguknak, hanem életerős, boldog társak, akik sosem ismertek ostort, és akiknek a szemében még ott csillog az öröm, amikor felhelyezzük a nyerget. Se sebek, se görnyedt hát, se kényszerű lépések – csak büszke tartás, életerős paták és fürge mozdulatok. Hiszen a gazdájuk kovács, a gondoskodás pedig éppolyan természetes számunkra, mint a reggeli harmat az erdei ösvényeken.

Itt egy 22 éves ló is ugyanolyan büszkén indul túrára, mint a fiatalabb társai. Nem kényszerből, hanem mert még mindig úgy dobban benne a vágták iránti szenvedély, mint a hegyi patakok zúgása a völgyek mélyén.

És ha egyszer nyeregbe pattansz nálunk, megérted, miért más ez a hely. Itt a lovak döntenek. Nem mi mondjuk meg nekik, mikor vágtázzanak – ők érzik, mikor jött el az idő. Néha egy váratlan kanyar után máris szélként száguldasz a fák között, máskor egy patakparti ösvényen találod magad, amelyet csak ők ismernek igazán. Ha azt hallod, hogy „Lepke, hó!” – tudd, hogy indul a vágta.

Itt a szabadság nemcsak ígéret, hanem maga az út, amelyen haladsz. Csatlakozz hozzánk, és fedezd fel a lovaglás valódi, szívből fakadó örömét!