Székelyföld – A természet és történelem határán

Székelyföld titkai: Egy utazás a szívében

Székelyföld a maga titokzatos bájával és lenyűgöző tájaival mindig is a kíváncsiskodó utazók egyik legfontosabb célpontja volt. Az erdők, a hegyek, a történelmi emlékek és a híres székely vendégszeretet mind-mind arra csábítanak, hogy felfedezd ezt a különleges vidéket, amelynek történelme és kultúrája éppúgy meghatározza identitását, mint lenyűgöző tájképei.

Sóvidék: A föld szívéből

A sóvidék, amely Székelyföld egyik legnagyobb geológiai kincse, különleges tájképet kínál a látogatóknak. A bányászat múltja és jelenje itt érezhető minden lépésnél. A sóbányák, mint a Parajdi Sóbánya, a Székelyföld szívében húzódó egyedülálló természeti és ipari örökséget képviselik. A só bányászata nemcsak gazdasági tényező, hanem kultúra is, hiszen a só mindennapi életük részévé vált a székelyek számára. Ha arra jársz, látogass el a bányába, és tapasztald meg a föld mélyének titkait.

Hargita: A hegyek dicsősége

A Hargita hegyvonulatai Székelyföld szívét alkotják, az itteni panoráma pedig semmihez sem hasonlítható. A csúcsokról nemcsak a messzi tájat, hanem a történelem és a hagyományok egy-egy darabját is megpillanthatjuk. A Hargita-hegység a túrázók paradicsoma, ahol minden kanyar után egy újabb látványos csúcs vagy festői falu vár ránk.

Apór lányok feredője

Balvanyos: A hírhedt várrom és fürdőváros

A Balvanyos-vár romjai a történelem és a titokzatos legendák találkozásánál találhatók. A Balvanyos fürdő nemcsak a gyógyvizek híres helyszíne, hanem egy fontos székely hagyományokkal teli pihenőhely is. A helyre érkezve a hős székelyeket és a helyi történeteket áramló energiáját érezhetjük, miközben a termálvízben pihenünk.

Szent Anna-tó: A természet ékszere

A Szent Anna-tó, Székelyföld egyik legszebb, és talán legismertebb tavának környezete lenyűgöző szépséggel varázsol el minket. A tó vulkáni eredetű, és mesés zöld vizével minden évszakban a természet csodáit tárja elénk. A legenda szerint a tó mélyén egy elfeledett város nyugszik, amely igazi misztikus atmoszférát ad a helynek. Ha épp a tó körüli túrák egyikére indulunk, a csend és a nyugalom mindenkit elbűvöl.

Gyilkos-tó: A titokzatos víz

Székelyföld egyik legismertebb természeti kincse a Gyilkos-tó, amely a rejtélyes történetével és sajátos atmoszférájával hívja fel magára a figyelmet. Az egykori erdőtűz következtében keletkezett tó különleges fái, amelyek a vízben merednek, még inkább titokzatos ködöt adnak a helynek. A túrázók előszeretettel keresik fel ezt a csodálatos tájat, mely a történelem és a természet különleges találkozása.

Gyimesek: A székelyek földje

A Gyimesek egy igazi székely kincs, amely a hegyek, a völgyek és a falvak szoros összefonódásából keletkezett. Itt a helyi hagyományok és kultúra élő szelleme mindennap jelen van. A vidéken a túrázók a hegyek között elrejtett kis templomok és a helyiek által őrzött, évszázados tradíciók lenyomatait fedezhetik fel. A Gyimesek nemcsak természeti, hanem kulturális szempontból is különleges helyszínt jelentenek minden utazónak.

Székelyföld, Erdély szívében rejlő varázslatos táj, nemcsak lenyűgöző természeti szépségeiről és gazdag kulturális örökségéről híres, hanem olyan különleges személyiségekről is, akik évtizedek, sőt évszázadok óta szerves részét képezik e vidék történetének. Az itt élő emberek mélyen gyökereznek hagyományaikban, és sokszor olyan legendák övezik őket, amelyek az idők során átitatódtak a helyi táj és történetek esszenciájával. A híres és hírhedt székelyek, mint például Úz Bence vagy Hazug Pista, mind olyan alakok, akik meséikkel, szórakoztató történeteikkel és különleges élettörténeteikkel belopták magukat a helyiek és a látogatók szívébe egyaránt.

Hazug Pista, polgári nevén Köllő István, a Gyergyóalfalu határában élő egykori vadőr, aki színes és túlfűtött történeteivel vált híressé, örökre beírta magát a helyi folklórba. A „baktai remete” meséi, melyek gyakran túllépték a valóság határait, számos látogatót vonzottak elhagyatott tanyájára. Berecz András, a Kossuth-díjas mesemondó, példaképének és tanítómesterének tartotta őt, és történeteit egy könyvben is megörökítette. Hazug Pista meséi örökre élni fognak a magyar mesemondás hagyományában.

Hazug Pista bácsi történetei szájhagyomány útján terjedtek generációkon keresztül, és számtalan változatuk létezik. Ezek a humoros, túlzásokkal teli mesék a népi kultúra részei, amelyeket minden mesélő a saját stílusában adott tovább.

Az itt leírt történetek az én saját szavaimmal vannak megfogalmazva, a hagyományos történetek szellemiségét követve. Nem tekinthetők eredeti alkotásoknak vagy másoktól átvett írásoknak; csupán a népi mesék egy változatát tükrözik, ahogyan én hallottam, értelmeztem és továbbadtam őket.

Célom nem más, mint hogy megőrizzem és továbbadjam Hazug Pista bácsi legendás történeteinek humorát és varázsát, hogy azok minél több emberhez eljuthassanak.

Hazug Pista bácsi és az árvíz csodája

Egyszer, amikor a faluban összegyűltek a férfiak a kocsma előtt, Hazug Pista bácsi megint elkezdte mesélni a hihetetlen történeteit. Azt mondta, hogy egyszer olyan nagy árvíz volt a környéken, amilyet még soha senki nem látott.

„Hát, gyerekek, akkora víz jött, hogy a házaink alját már rég ellepte, de még a tetők is alig látszottak ki! Mi meg persze a padláson húztuk meg magunkat a családdal.”

„Na, és mi történt ott a padláson?” – kérdezték nevetve a többiek.

„Hát, az történt, hogy a halak is felúsztak a padlásra! Egyik reggel arra ébredtem, hogy egy harcsa bekopog az ablakon, és azt mondja: »Pista bátyám, nem engednél be egy kicsit melegedni?«”

A többiek már ekkor hahotáztak, de Pista bácsi folytatta:

„Nem csak hogy bekéredzkedtek, de ott is maradtak! Egy ponty például a gerendára akasztotta magát, mint egy ruhadarab, egy csuka meg a szalmazsákomban fészkelte be magát. De a legjobb az volt, amikor egy süllő elkezdett segíteni nekem főzni! Azt mondta: »Hozzál már egy kis sót, Pista bátyám, hadd legyen íze az árvízi halászlének!«”

A falubeliek a nevetéstől alig bírtak megszólalni, de egyikük megkérdezte:

„És aztán mi lett a hallal, Pista bácsi?”

„Hát, mi lett volna? Amikor apadt a víz, mindegyik szépen elúszott, de előtte még elbúcsúztak tőlem, és megígérték, hogy jövőre is meglátogatnak, ha megint ilyen nagy lesz az árvíz!”

Hazug Pista bácsi és a dermesztő tél

Egyszer Hazug Pista bácsi a falu népének arról kezdett mesélni, hogy élete legkeményebb telét élte meg.

„Gyerekek, olyan hideg volt azon a télen, hogy még a szavak is megfagytak, ahogy kimondtam őket! Egyszer azt mondtam a szomszédnak, hogy »jó reggelt«, de a szavak megdermedtek a levegőben, és csak tavasszal hallotta meg, amikor olvadt!”

A hallgatóság persze már ezen nevetett, de Pista bácsi folytatta:

„És nem csak a szavak fagytak meg, hanem a kutyánk is! Egy reggel mentem ki a házból, és látom, hogy a kutya ott áll a kanyarban, mozdulatlanul. Odamegyek, hát nem megfagyott a szegény pára?!”

„És mit csináltál vele, Pista bácsi?” – kérdezte valaki nevetve.

„Hát, mit csináltam volna? Bevonszoltam a konyhába, feltettem a sparheltra, hogy kicsit felmelegedjen. Mikor kiengedett, első dolga volt, hogy megrázta magát, aztán visszaszaladt a kanyarba, mintha mi sem történt volna!”

Ekkor már mindenki dőlt a nevetéstől, de Pista bácsi még hozzátette:

„De nem csak a kutya fagyott meg ám! A tehenünk teje is jégkrémként jött ki! Egyszerűen csak letörtem a jégcsapokat a tőgyéről, és már ehettük is a tejkaramellát!”

Hazug Pista bácsi és a hétfejű sárkány

Egyszer Hazug Pista bácsi azt mesélte a falubelieknek, hogy ifjúkorában találkozott egy hétfejű sárkánnyal.

„Tudjátok, gyerekek, a mezőn dolgoztam, amikor egyszer csak megláttam egy hatalmas árnyékot. Felnézek, hát nem egy hétfejű sárkány kering a fejem felett?!”

„És mit csináltál, Pista bácsi?” – kérdezték a hallgatók.

„Hát, mit csináltam volna? Rákiáltottam, hogy jöjjön le, mert nem látom tőle a napot! A sárkány meg csak nevetett, és azt mondta: »Mit akarsz te, ember? Én vagyok a világ ura!«”

A többiek már itt nevettek, de Pista bácsi folytatta:

„Mondtam neki, hogy ha olyan nagyúr, akkor próbáljon meg legyőzni engem! Erre leereszkedett, és elkezdtünk birkózni. A hét fejével egyszerre próbált elkapni, de én olyan gyors voltam, hogy mind a hét fejét megkötöttem egy csomóba!”

„És mi lett a sárkánnyal?” – kérdezték nevetve.

„Hát, gyerekek, elengedtem, de csak azzal a feltétellel, hogy soha többé nem repül a falunk fölé. Azóta is messziről kerüli ezt a helyet, mert tudja, hogy én itt vagyok!”

Hazug Pista bácsi és a világ legnagyobb tyúkja

Egyszer Hazug Pista bácsi azt mesélte, hogy olyan nagy tyúkot nevelt, amilyet még senki sem látott.

„Gyerekek, az én tyúkom akkora volt, hogy egy tojása elég lett volna egy egész lakodalomra! Egyszer véletlenül ráült a szénakazalra, és mire felállt, az egész kazal egyetlen hatalmas fészek lett.”

„És mit csináltál a tojásokkal, Pista bácsi?” – kérdezték a falubeliek.

„Hát, mit csináltam volna? Az egyiket kigurítottam a dombon, és azóta is görög, mert olyan nagy volt, hogy meg sem állt a másik faluban!”

Hazug Pista bácsi és a csodaszántás

Egyszer Pista bácsi arról mesélt, hogyan szántotta fel a földet egyetlen nap alatt.

„Tudjátok, gyerekek, az én lovam nem akármilyen ló volt, hanem egy varázsló ajándéka! Egyszerre három ekét húzott, és olyan gyorsan szántott, hogy mire végigért a mezőn, a gabona már ki is nőtt mögötte!”

„És hogy arattál le ilyen gyorsan?” – kérdezték a többiek.

„Hát, nem kellett aratni! A búzakalászok maguktól ugrottak bele a zsákokba, olyan sietősek voltak!”

Hazug Pista bácsi és a nagy halászat

Egy másik történetben Pista bácsi azt mesélte, hogyan fogott halat a puszta kezével.

„Egyszer elmentem a folyóhoz, gyerekek, de nem volt hálóm. Gondoltam, nem baj, a kezem elég lesz. Beugrottam a vízbe, és elkezdtem olyan gyorsan csapkodni, hogy a halak csak úgy repültek ki a partra!”

„És hány halat fogtál?” – kérdezték.

„Hát, annyit, hogy a folyó kiapadt! Még a halőr is megkérdezte, hogy hol hagytam a vizet!”

Hazug Pista bácsi és a szélmalomharc

Egyszer Pista bácsi azt mesélte, hogy megküzdött egy szélmalommal.

„Gyerekek, tudjátok, az én erőm nem mindennapi! Egyszer a szélmalom nekem jött, és azt mondta: »Pista, te sosem győzhetsz le engem!« Hát, én fogtam a malom egyik lapátját, és úgy megpörgettem, hogy a malom elrepült!”

„És hová repült?” – kérdezték a többiek.

„Hát, egyenesen a szomszéd faluba, ott azóta is azon őrölnek!”

*Forrás: Magyar Kincsestár